Ma Luluval hirtelen elhatározásból összefutottunk este 9kor, és sétáltunk egyet a Duna-parton. Annyira jól esett. A kellemes idő, a beszélgetés, a séta. Kisebb koromban, mindig ilyen barátságokra vágytam, irigyeltem a filmekből a barátokat, akik csak úgy spontán találkoznak. Most meg tessék: sehová sem megyek egyedül, mindig akad valaki, aki elkísér ;) Olyan édik vagytok!
Viszont ha már ömlengek, hadd ömlengjek kicsit a másikféle-fajta barátomról is :) (Mert hazafele ezen is volt időm gondolkodni ám :P) Lassan 8 hónaposak leszünk, de néha még mindig magas nekem felfogni, hogy pont Ő, meg hogy neki pont én, és egyébként is miért? És miért pont most? Áh, felesleges kérdések. Úgyse válaszolja meg őket senki, de igazából nem is baj. Mero olyan édes volt múltkor, azt mondta, minket egyértelműen egymásnak teremtettek. Vagy valami ilyesmi :) Ő már csak tudja, hiszen elég rég ismer mindkettőnket :D ^^ És remélem, igaza van :P És ha már ilyen sokáig tartott egymásra találnunk, most már nem fog többet a nagyégvagyakármicsudi szétválasztani minket :) Nem akarok még 5 évet nélküle. Most már csak vele mindet, mindet :)
Annyira szeretlek, tényleg Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem. :)
"Mikor fekszel mellettem
Alig hiszem el, hogy olyasvalaki, mint én
Megérdemel egy ilyen csodát, mint amilyen Te vagy
Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem
Olyan jó, hogy szeretsz
Felejtsd el a világot
Mikor velem vagy
Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem
Olyan jó, hogy szeretsz
Tán túl ritkán mondom,
De örülök, hogy vagy nekem"
